Tata

Tata

Tata a Dunántúl északi részén, a Bécset Budapesttel összekötő M1-es autópálya mellett fekszik, 8 km-re a megyeszékhelytől, Tatabányától. A Gerecse hegység nyugati lábánál, a Vértes hegység ölelésében található közel 24 ezer lakosú város gazdag múltra tekint vissza.

A kedvező természeti adottságok már az őskortól lakottá tették környékét: az ősember feltehetőleg a melegvizes forrásoknak köszönhetően telepedett meg itt.

Később a Római birodalom idáig történt terjeszkedésében, majd a kora-középkorban egy apátság létrehozásában is bizonyára szerepet játszottak az itt feltörő források – amelyek a 20. század második felében történt szomorú „eltűnésük” után napjainkban ismét megmutatkoznak a város több pontján.

Tata legfőbb büszkesége, a vár egy vízzel és mocsarakkal körülvett sziklamagra épült a 14. század második felében. 1397-től királyi birtokká vált, majd Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi Mátyás korában élte fénykorát, mint királyi nyaraló- illetve vadászkastély. A vár a török hódoltság alatt, a 16. századtól a végvárrendszer része lett és többször cserélt gazdát a harcok során. 1704-ben Rákóczi kuruc vitézei ragadták magukhoz – igaz, csak rövid időre. Ezután a báró Krapf család birtokolta a környező földeket. Tőlük vásárolta meg a tatai uradalmat 1727-ben gróf galánthai Esterházy József országbíró – új fejezetet nyitva Tata történetében. Az Eszterházyak számottevően hozzájárultak a város felemelkedéséhez – sőt Tata mai, barokk arculatának kialakulásához is. Az ő időszakukban került sor – többek között – az Öreg-tó halászhatóvá tételére és a tatai vízimalmoknak energiát szolgáltató patak-csatorna-ér hálózat szabályozására is. A 19. század jelentős ipari fejlődést hozott a városba. A Tatát Komárommal és Budapesttel összekötő vasútvonal adta meg a kezdő impulzust a város vendégforgalmának. A további fejlődést segítette Tata és Tóváros egyesítése 1938-ban. 1945 és 1990 között jelentősen megnőtt a lakosságszám az itt létesített nagy állami vállalatoknak köszönhetően. A város hagyományos építészeti és közlekedési szerkezetében is jelentős változások álltak be. 1990 után, az állami vállalatok felosztását és privatizálását követően számos új, kis- és középvállalkozás is alakult a városban. Napjainkban a legjellemzőbb gazdasági tevékenységek a hűtőipar, az építőanyag-ipar, a vegyipar, szállítmányozás és egyéb szolgáltatások. 2002-ben a város délnyugati határában létesült a 110 hektáros Tatai Ipari és Logisztikai Park, amely jó elhelyezkedésének és szükséges infrastruktúra kialakíthatóságának köszönhetően kiválóan alkalmas önálló termelő-, szolgáltató- vagy beszállító vállalkozások megtelepülésére.

Tata nemcsak gazdasági, hanem szellemi központja is a körülötte elterülő térségnek: 4 általános, 6 középfokú és 3 művészeti iskolájával valóságos iskolaváros. Számos látnivalóval büszkélkedhet: ilyen például az Öreg-tó partján álló Esterházy-kastély, a Kossuth téri Szent Kereszt plébániatemplom, az Országgyűlés téren található Harangláb, és a Cseke-tavat körülölelő Angolkert. Az 1985 óta közigazgatásilag Tatához tartozó Agostyán határában elhelyezkedő arborétum igazi gyöngyszeme a gerecsei tájnak.

A város minden évben színes programokkal várja az idelátogató turistákat. A júniusi Tatai Sokadalom és a Víz, Zene, Virág Fesztivál, az augusztusi Minimarathon utcai futóverseny és a Tatai Barokk Fesztivál, az októberi Öreg-tavi Nagy Halászat és a novemberi Vadlúd Sokadalom mind-mind remek alkalom Tata természeti és ember alkotta szépségeinek megismerésére.

Tata folyton megújuló, folyamatosan fejlődő város. A gazdasági és társadalmi téren történő előrehaladás útját a 2008-ban készült és a híres közigazgatási tudósról, Magyary Zoltánról elnevezett hosszú távú terv jelöli ki.